Akácos út

Akácos út,
ha végigmegyek 
rajtad én, 
Eszembe jut 
egy régi szép regény. 
Nyáreste volt, 
pacsirta szólt a fán, 
Ott kóborolt, 
csavargott 
egy cigány. 

Megszólítám, 
de jó, hogy megtalállak itt. 
A legszebb lány, 
tudode, hol lakik? 
Arra lenn, 
túl az akácsoron, 
Ma este még 
egy ház elé osonj. 

Egy ablaknál 
állj meg cigány, 
Úgy muzsikálj, 
hogy sírjon az a 
szép leány. 
Olyan legyen, 
mint egy szerelmi, 
könnyes vallomás, 
Csak csendesen, 
ne hallja senki más. 
Egy ablaknál 
állj meg cigány, 
Úgy muzsikálj, 
hogy sírjon az a 
szép leány. 
Olyan legyen, 
mint egy szerelmi, 
könnyes vallomás, 
Csak csendesen, 
ne hallja senki más. 
Egy ablaknál 
állj meg cigány, 
Úgy muzsikálj, 
hogy sírjon 
az a szép leány. 
Olyan legyen, 
mint egy szerelmi, 
könnyes vallomás, 
Csak csendesen, 
ne hallja senki más. 
Az éjmadár átsuhan 
a kis városon, 
Éjfélre jár, 
én az utcát rovom. 
A holdsugár 
deres hajamra süt, 
Sivár az élet, 
csend honol mindenütt. 

Azóta már más 
asszonya lett a lány, 
Ez a nóta 
fülembe zeng csupán, 
Én Istenem, az idő 
hogy elszalad, 
Szívembe már 
csupán e dal maradt. 

Te csak dalolj, 
kacagj, nevess, 
Enyém a könny, 
számomra úgysincs 
már öröm. 
Attól se félj, hogy a 
kacaj a szívemen üt sebet, 
Te csak dalolj, 
kacagj ki engemet. 
Azóta már más 
asszonya lett a lány, 
Ez a nóta 
fülembe zeng csupán, 
Én Istenem, az idő 
hogy elszalad, 
Szívembe már 
csupán e dal maradt. 

Te csak dalolj, 
kacagj, nevess, 
Enyém a könny, számomra 
úgysincs már öröm. 
Attól se félj, hogy a 
kacaj a szívemen üt sebet, 
Te csak dalolj, 
kacagj ki engemet.