Pierre Kartner |
A kiskocsma |
Ha az este már úrrá lesz, alkonyat után s az ablakok alszanak már. Én járom az utcákat, keresek valamit, de nemtudom mi legyen az. Én közömbös vagyok a kirakatokhoz, csak látom a sok idegent, a lelkemben azonban, én hazatérek és látom a múlt képeket. R: A kiskocsma ott vár a hídnál a sarkon. Ott játszotta apám a trombita szólót. Harmonikánál én most is szeretném újra dalolni a sok szép régi dalt. Az első nagy bálon én anyuval táncoltam, te ott álltál az ajtónál. A zenekar játszta a legújabb slágert, s én csak rólad álmodoztam. És az évek múltjával te oly szép hölgy lettél, én máig sem felejtelek, Most oly messze vagy tőlem, küldj hát kis kocsmánknak szivélyes üdvözletet! R. Ma sötétedésig a rikkancs kiáltoz, és hadarja a híreket. Ki is született ma... és mi is lenne jó... a sporthírek hogy fejlődtek... A nagy neonfények fenn a háztetőkön, úgy villognak mindenünnen. Csak az érti legjobban, ki volt idegenben, a honvágy mily könyörtelen. R.2x |
Vytištěno dne: 03. 05. 2024, 05:10:15 Tento text najdete na adrese: http://www.midisoubory.cz/ |